Gördülőcsapágyak beépítése

A gördülőcsapágyak beépítésén a gyűrűk radiális és axiális rögzítését értjük. A megfelelő működés alapfeltétele a helyes beépítés. Ha a gyűrűket mindkét oldalukon megtámasztjuk, akkor vezetőcsapágyat kapunk. Ha csak az egyik gyűrűt rögzítjük akkor a csapágy eltolható, tengelyirányba elmozdulhat.

A belső gyűrűt a tengelyre, a külsőt pedig a ház furatába illesztik. Axiális csapágyaknál a tengelytárcsát a tengelyen, a fészektárcsát pedig a ház furatába illesztik.

A gördülőcsapágyaknak külön tűrésmezőjük van. Az illesztésnél figyelembe kell venni:

• a jobban igénybe vett csapágyat szorosabban kell illeszteni
• a forgó gyűrűt mindig szorosabban kell illeszteni mint az állót
• vékonyfalú, könnyűfém és műanyag házba szorosabb illesztés szükséges mint öntöttvas vagy acélházba
• a nagyobb méretű csapágyakat szorosabbra illesztik mint a kisebbeket.

A csapágyakat a gyári csomagolásból csak a szerelés előtt szabad kivenni.

Ha a tengelyre több csapágyat szerelünk akkor tengelyirányba csak egyet rögzítünk, a többi laza legyen. Ellenkező esetben beszorulnak és tönkremennek. A csapágyat csak akkor szerelik ki ha tönkremegy és újra cserélik.

Csapágyházak

Csapágyházakat készen is vásárolhatunk. Ha egy készen beszerezhető csapágyház nem alkalmazható, akkor a szerkesztőnek kell házat kialakítani. Sokszor a jobb helykihasználtság miatt a csapágyfészket a szomszédos gépalkatrészben hozzák létre.

A házak anyaga általában öntöttvas, nagyobb terhelésnél gömbgrafitos öntvény. Az álló csapágyházak a vízszintes átmérő vonalon osztottak. A talp és a felső rész pontos helyzetét két csapszeg vagy lépcsős illesztés biztosítja.

Gördülőcsapágyak szerelése

A gördülőcsapágyak megfelelő működésének alapfeltétele a helyes beépítés. A külső és a belső gyűrű közötti teret a gördülőtestek nem töltik ki teljesen, ezért a csapágyakban csapágyhézag van. A hézagra szükség van, mert a csapágy elemeit csak bizonyos tűréshatáron belül lehet elkészíteni.

A csapágyak szerelését pormentes, tiszta helyiségben kell végezni. Szerelés előtt a csatlakozó alkatrészeket meg kell tisztítani.

Hengeres furatú csapágynál a szorosabb illesztésű gyűrűt kell először beszerelni. Ügyelni kell arra hogy szereléskor ne érje erőhatás a gördülőtesteket. Nem szétszedhető csapágyat ha egyszerre kell a házba és a tengelybe sajtolni akkor a csapágy és a szerelőhüvely közé egy tárcsát kell helyezni, hogy az erőhatás egyenletesen osztódjon el a két gyűrű oldalfelületén.

Szétszedhető csapágyaknál a gyűrűket külön lehet szerelni. Viszont ügyelni kell a csapágyhézag beállítására.

Nagyobb csapágyat nem lehet hidegen szerelni. Vagy a gyűrűt vagy a házat fel kell melegíteni. Kúpos furatú csapágynál a belső gyűrűt mindig szoros illesztéssel kell beépíteni. Miközben a csapágyat a kúpos csapra rögzítjük, a csapágyhézag értéke csökken.

Szétszereléskor a lazább illeszkedésű gyűrűt kell először lehúzni. A csapágyak eltávolításakor lehúzószerszámot használnak. Kisebb csapágyak egy körbe vezetett fémtüskével és óvatos kalapácsütéssel is eltávolíthatók.

Csapágylehúzó

 

 

 

Gördülőcsapágyak kenése

A gördőlőcsapágyakhoz használatos kenőanyagok kiválasztásánál figyelembe kell venni az üzemi hőmérsékletet, terhelést, fordulatszámot, kenések időközét. A gördülőcsapágyak 90% – nál zsírkenést használnak. Mert a zsírok nem szivárognak ki a csapágyházból, a réseket megbízhatóbban töltik ki, jobban tapadnak és hosszabb időközönként kell utántölteni.

Az első zsírkenéskor a csapágyat teljesen, a csapágyházat pedig kis fordulatnál 2/3-ad részig, nagy fordulat esetében pedig 1/3-ig kell megtölteni. Általában elegendő évenként egyszer zsírozni.

Zsírkenés

Olajkenést akkor használnak ha a nagy fordulatszám vagy a magas üzemi hőmérséklet miatt a zsírkenés már nem felel meg. Akkor is használják ha az ágyazás közelében levő géprészek olajozása következtében a kenőanyag rendelkezésre áll. Olajozással a csapágy hűtése is megoldható.

Kis fordulatszámnál az olajfürdő kenés a legalkalmasabb. A legalsó gördülőtest középvonaláig érő olajszintet létesítenek. A csapágyház alsó része olajtartályként szerepel.

Merülő olajkenés

Nagyobb fordulatszámnál cirkulációs kenést vagy olajszóró kenést alkalmaznak. Cirkulációs kenésnél egy olajszivattyú biztosítja a kenést. Olajszórásnál pedig porlasztóval állítják elő az olajködöt, amit túlnyomású levegővel juttatnak a csapágyba.

Cirkulációs olajkenés

Olajköd kenés

Kanócos és csepegtető olajozást nagy fordulatszámnál alkalmaznak. A gördülőcsapágyak olajszükséglete óránként néhány csepp.

Léteznek előkent gördülőcsapágyak melyeket a gyártás során kenőanyaggal töltenek meg.

A csapágyak üzembiztos működése céljából biztosítani kell a kenőanyag bennmaradását és tisztaságát, valamint a szennyeződések behatolásának megakadályozását. Ezt a feladatot tömítésekkel oldják meg. Zsírkenésnél nemeztömítést használnak. A nemezgyűrű számára szükséges horony méreteit a szabvány írja elő.

A karmantyús (Simmering) tömítés a nemeznél lényegesen jobb. Zsír- és olajkenéshez is használható. Bőrből vagy szintetikus gumiból készítik.

Simmering tömítés

Felhasznált irodalom:

1. Gördülőcsapágyazás kenései: https://tudasbazis.sulinet.hu/hu/szakkepzes/mezogazdasag/muszaki-alapismeretek/gordulocsapagyazas-kenesei/gordulocsapagyak-hezaga

 

Siklócsapágyak beépítése

A perselyeket a csapágyházba vagy a megfelelően kialakított gépalkatrészbe építik be. A ház kialakításától függően lehetnek osztottak vagy osztatlanok. A kenőanyag bevezetést mindig a csapágy terheletlen részén végezzük furaton keresztül. A kenőanyag elosztására hosszanti kenőhornyokat kell kialakítani a persely teljes hosszában.

A csapágyperselyeket egy szilárdabb hordozóanyagból készítik, amelyet jobb tulajdonságokkal rendelkező bélésanyaggal látnak el. A perselyeket elcsúszás és elfordulás ellen biztosítani kell. A tengelyirányú elmozdulás peremmel, karimával stb. megakadályozható. Elfordulás ellen illesztőszeggel vagy csavarokkal biztosíthatjuk.

Csapágyházak

A terhelések felvétele és továbbvezetése a csapágyház feladata. Alakját a persely kiképzése és a kenés módja határozza meg. Gyűrűs kenésnél a csapágyház olajtároló és olajhűtő is.

A talp és a fedél egymáshoz viszonyított helyzetét illesztőperemmel vagy szegekkel biztosítjuk. A csapágyfedélnek elég merevnek kell lennie hogy a fellépő igénybevételeket elviselhesse.

 

Siklócsapágyak anyaga

A siklócsapágyak legfontosabb eleme a persely amelynek anyagával szemben több követelményt támasztanak.

• jó megmunkálhatóság
• nagy kopásállóság
• ne rágódjon be
• nagy kifáradási határ
• megfelelő rugalmasság
• jó beágyazó képesség
• korrózióállóság
• jó hővezetőképesség

Ezeket a követelményeket csak bizonyos anyagok kombinációjával érhetjük el.

Szürkeöntvényt kis fordulatszámnál és mérsékelt igénybevételnél valamint vegyes súrlódásnál alkalmazható.

A legjobb perselyanyagok a különböző bronzok. Jók a csúszási tulajdonságaik, kopásállók, rugalmasak. A legmegfelelőbb az ónbronz, de drága ezért csak bélésanyagként használják.

A fehérfém rendelkezik a legjobb csúszási jellemzőkkel.

A szinteranyagokból készült perselyeket porkohászati úton állítják elő. Fémpor (vas, bronz) és grafit keverékéből állítják elő. Előnyük a nagy porozitás és az ebből adódó olajtároló képesség. Szereléskor olajjal telítik, ami később hőmérséklet hatására a siklófelületre szivárog és kenést végez. Kevés karbantartást igényelnek.

A műanyagok közül fenolplasztokat és textilbakelitet használják. Jó siklási tulajdonságaik vannak, kopás- és korrózió állók. Nagy hőmérsékleten nem használhatók.

Száraz, kenés nélküli csapágyakhoz teflont használnak.

Gumit víz alatti csapágyaknál alkalmaznak. Nagy a rugalmas alakváltozásuk és érzéketlen a szennyeződésekkel szemben.

Üveg és kerámia anyagokat a finommechanika és vegyipar területén alkalmaznak.

Keményfát csak vízkenésű csapágyakhoz használnak.